Olivia
- Na jó, ez biztos nem igaz - nyögtem ki nehezen a szavakat miközben hasamat fogva nevettem.
- Esküszöm, ott állt a színpad közepén és lerángatta a nadrágját - bizonygatta Mikey.
- Istenem - könyököltem fel az iskola előtt elhelyezkedő padra - Betegek vagytok.
- Csak élvezzük amink van. Hülye aki nem használja ki ezeket a lehetőségeket - vigyorgott - Holnap is lesz egy koncertünk. Eljöhetnél.
- Még meglátom.
- Naaa, miattam. Hogy lásd milyen jó is vagyok - húzta ki magát.
- Legyen - mosolyogtam - De Liant nem akarom egyedül hagyni.
- Jöjjön Ő is - tárta szét karjait - Minél többen vagyunk annál jobb. Amúgy ha már Liannél tartunk, van valami fejlemény a Vampssel kapcsolatban?
- A mivel?
- Vamps. Tudod, az a banda amit tegnap hallottatok a bárban.
- Tudtam, hogy valami V-s nevük van! - csaptam az asztalra - Képzeld van. Megtudta a magas srác nevét, valami Thomas vagy Theodore, azt hiszem.
- Tristan - javított ki.
- Akkor az. Jézusom, sose voltam még ilyen rossz a nevekben - sóhajtottam - Mindegy. Megtudta a nevét, és hogy mind a hárman angolok. Csak a suli miatt vannak itt, mint én és Lian.
- Ez mind? Ezt még én is eltudtam volna mondani, ha engem kérdeztek.
- Nem sieti el a dolgokat - vontam vállat - Az is beletelt fél éjbe, míg ezeket kiderítette.
- El tudom képzelni ahogy kutat, hívogatja az embereket, mint egy kis FBI-os - meredt a távolba. Épp hogy befejezte a mondatát megszólalt a telefonja - Ezt fel kell vennem - mondta miután megnézte telefonja kijelzőjét.
- Nyugodtan - túrtam hajamba.
- Szia.. A Müvinél Livvel... Olivia... A kendős csaj akivel tegnap a bárban beszéltünk... Jól van, mikor?... Értelek, mindjárt indulok... Jól van Lukey, fél óra és nálad... Jól van már... Na szia - tette le - Idióta. Mennem kell, Livi. Jössz a koncertre?
- Megyek - sóhajtottam - Mikor, hol?
- Fejből nem tudom - vakargatta tarkóját, miközben felállt - Írj rám Twitteren vagy valahol.
- Nincs Twitterem.
- Akkor majd csinálunk - mosolygott, majd egy puszit nyomott a fejemre - Rohanok, szia. Holnap számítok rád!
- Ott leszek - szóltam utána.
Miután Mikey elment kinn maradtam. Élveztem egy kicsit a szombat délelőtti nap sugarait. Napozásom közben figyeltem ahogy a koli háromnegyede bőröndökkel megrakva battyog ki a kapun. Hát igen, itt a hétvége, mindenki megy haza a családhoz. Legszívesebben Én is hazamennék, de nem egy hatalmas ötlet hazarepülni New Yorkba. Mire odaérnék jöhetnék is vissza.
Magasröptű gondolatmenetemből Lian ugrasztott ki, pontosabban a telefonom. Lia elhadart valami, hinduhoz hasonló szöveget aminek a végére érthetően odabiggyesztette a Siess! szót. Telefonomat zsebembe süllyesztettem, napszemüvegemet hajpántként használva indultam el az E épület felé.
- Gyere gyere gyere! - kiabált barátnőm mikor meghallotta az ajtó csapódását.
Cipőmet lerugdostam magamról és kérésének eleget téve ültem le mellé az ágyára.
- Mi a helyzet? - dőltem neki a falnak.
- Visszaigazolt! - vigyorgott rám.
- Terence?
- Tristan.
- Basszus! - csaptam homlokomra - Esküszöm felírom a nevét a tenyeremre.
- És lájkolta is a profilképem - pattogott Lian levakarhatatlan mosollyal az arcán - Ez egy új kapcsolat kezdete.
- Miért érzem úgy, hogy néha nem is figyelsz rám?
- Belájkoltam a profilképét és a borítóképét is. Tudom, tudom egyszerre csak egyet kéne, de fel akarom hívni magamra a figyelmet.
- Szóval kifejlesztettem a képességet, hogy beszélek de senki se hall - dőltem hanyatt az ágyon grimaszolva - Csodás.
Míg Lian azt elemezte melyik technikával tudná a legjobban felhívni magára a figyelmet addig én telefonomat nyomkodtam.
Instagramon legalább 100-150 emberrel többen követnek mióta Michael bekövetett, és az eddigi, szokásos 50-60 szív helyett 200 körül kapok a képeimre. Valószínűleg a fiúk bandája elég népszerű ahhoz, hogy meglegyen az úgymond "alap" rajongótáboruk. Telefonom hirtelen őrült rezgésbe és vaku villogásba kezdett ezzel jelezve, hogy ismerősnek jelöltek Facebookon. A név elolvasása nélkül ismertem fel a képen szereplő srácot. Gyorsan vissza igazoltam Luke-t és folytattam Instagrammom bújását. Valahogy ez mindig jobban lefoglalt, mint a Facebook.
Épp Ian Somerhalder új képének alaposabb tanulmányozására vettem rá magam, mikor felugrott Luke chat ablaka.
Luke R. Hemmigs
hali
itt Michael
holnap a Red Rockba leszünk este kilenckor :)
Liv Gomez
oké, de az hol van?
Luke R. Hemmings
fogalmam sincs
minket is fuvaroznak
nézd meg google maps-en
- Holnap koncertre megyünk - kopogtattam meg Lia vállát.
- Milyen koncertre?
- 5 Seconds of Summer - mondtam, mintha teljesen természetes dologról beszélnék - keressünk rájuk Youtube-n - ültem fel.
- Parancsára, asszonyom.
Lian ujjai alatt szinte meggyulladt a billentyűzet. Az első behozott videóra rá is kattintott és vártuk, hogy betöltsön a Müvi hiper gyors wifijén a klipp.
- Honnan ismered ezt a bandát? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Michael bandája. Mesélt pár dolgot magukról és meghívott minket a holnapi koncertjükre.
- Minket?
- Engem, de mivel csomagban vagyunk te is jössz - vontam vállat és fordultam az éppen felcsendülő laptop felé.
***
- Kész vagy? - rontott be az ajtón Lia.
- Pár pillanat - kiabáltam ki neki a fürdőből.
Kiborít a hajam. Amikor semmit se csinálok egész nap, még csak fogat se mosok akkor olyan mintha kifutóra készülnék, de mikor vizsgázom vagy programom van olyan mint a szénakazal. Borzalmas. Most is lefeküdtem fél órára, szusszanni egyet nedves - nem vizes, NEDVES - hajjal és máris olyan csomót kreáltam a fejem tetejére amit még egy ütvefúróval se lehetne eltüntetni.
- Na jó, Britney Spears alert - léptem ki a fürdőszobából a hajamban matatva - Ide a nullást!
- Veled mi történt, madárijesztő? - röhögött fel drága barátnőm a tíz centi átmérőjű csomón.
- Elaludtam - mormogtam, miközben ujjaimat próbáltam kihúzni a csomóból.
- Nyugi - pattant fel Miranda a kanapéról és berohant a szobájába.
Miranda a szobatársam. Képzőművészetin van és az első esti kalapácsos akciójától eltekintve egész jó fej és segítőkész.
- Tessék - nyomott a fejemre egy fekete kalapot - Máris jobb.
- Köszönöm, de ez két lépés múlva le fog esni a fejemről - sóhajtottam.
- Erre is gondoltam - vette ki hajából a hullámcsatokat és tűzdelte a hajamba őket. Úgy húsz-harminc darab csat után keresztbe fonta kezeit mellkasán és rám nézett - Most csinálj úgy, mint aki rohadt jól érzi magát egy koncerten és őrülj meg.
- Azt hogy? - néztem rá kérdőn.
- Rázd a fejed - forgatta szemeit Mira.
- Ja. Akkor azt mond.
Agyrázkódás és szédülés-hányinger közti állapotig ráztam a fejem, hogy teljesen megbizonyosodjak a csatok megbízhatóságáról.
- Király - vigyorogtam - Köszönöm - öleltem át vállát, majd Lian felé fordultam - Induli.
- Mielőtt indulunk - állított meg Lia az ajtóban.
- Tükör?
- Egész alakos - bólintott.
- A szobámban - mutatott az említett helyiség felé Miranda.
Liannal gyors haj, smink, kalap és ruha ellenőrzés után indultunk ki a szobából.
- Várj - fogta meg a kezem - Ugye nem vagyok alul öltözött?
- Mi nem vagy?
- Hát hogy nem látszik rajtam, hogy életemben elöször megyek olyan stílusú koncertre, mint ez? - rágta szája szélét. Édesem mindig is sokat foglalkozott azzal, hogy mások mit gondolnak róla. Rossz szokása, de nem tudom lenevelni róla.
- Nem - mosolyogtam rá - Teljesen jól nézel ki.(x)
- Akkor jó - könnyebbült meg - Te is odavágtad magad (x) - vigyorgott rám.
Miután kibókoltunk magunkat erre a hónapra elindultunk taxit fogni. Mit ne mondjak, Sydney szívében vasárnap este hétkor csak úgy fogsz taxit ha konkrétan leütöd a fuvarra éhes fenevadakat. Erre mi úgy negyed óra múlva jöttünk rá, így minimum négy ember lopta el a leintett járműveket. Hiénák.
A Red Rock nagyjából úgy negyven percnyire volt, így épp a tömeg előtt értünk oda. Egy kétajtós szekrény méreteivel rendelkező kedves úr elvezényelt minket a fiúk öltözőjéhez, de be nem engedett már minket. Kopogás után benyitott a szobába és közölte a srácokkal a nevünk és hogy beengedhet-e minket. A választ nem hallottuk, viszont a pasi elhúzott és egy Iron Maiden pólós alak jelent meg előttünk.
- Livey - ölelte át nyakam Michael.